„Senki sem menekülhet a szeretet elől”

Szántó T. Gábor új regénye generációs traumákról, gyerekvállalásról és Kafkáról.

A Heti Jégbüfé vendége ezúttal Szántó T. Gábor író, szerkesztő, a Szombat folyóirat főszerkesztője volt, akivel Rangos Katalin beszélgetett legújabb könyvéről, a Kafka sírja című regényről. A beszélgetés során szó esett a holokauszt túlélők másodgenerációs tapasztalatairól, a gyermekvállalás nehézségeiről, a zsidó identitás örökségéről, és nem utolsósorban Kafka sírjáról – szó szerint és metaforikusan is.

Kafka grafikája és a regény mélyrétegei

„Amikor megláttam ezt a Kafka grafikát, akkor szinte egyből beugrott, hogy ez lesz a borító” – mesélte Szántó. A borítón látható alak, aki mintha sírból próbálna feltörni, szimbolikus kép: a vészkorszak másodgenerációja gyakran olyan élmények között él, amelyek kimondatlanul, de folyamatosan jelen vannak – „eltemetettségben, bezárva mások élményeibe”. A Kafka által is megélt prágai zsidó polgári nyomás, a külső antiszemitizmus és a belső teljesítménykényszer világa a 20. századi traumák egyik előképeként jelenik meg a regény hangulatában.

A másodgeneráció dilemmái: felelősség, szorongás, gyerekvállalás

A regény középpontjában egy író áll, aki külföldi sikerei csúcsán hirtelen szembesül azzal, hogy van egy hároméves gyereke. A kérdés: hogyan lehet apává válni, ha valakit egész életében visszatartott a felelősségtől, a múlt örökségétől, attól a súlytól, amit a túlélő szülők nem mondtak ki, de ráraktak a gyerekeikre?

„Senki sem menekülhet a szeretet elől” – fogalmaz Szántó a regény kulcsmondataként. Az író hőse először csak zavarodottságot érez, de végül zsigerileg kötődni kezd a gyerekhez, akit „készen kap”, így mentesül annak terhétől, hogy ő döntött volna a gyerekvállalásról. A regény érzelmi íve így különösen erős: a sikerrel járó szabadságélmény egyszer csak visszavált gyerekkori szorongásokká.

Holokauszt és diktatúra: összefonódó traumák

„A zárt világ, amiben a polgárosodás is titok volt” – idézi fel Szántó saját gyerekkori élményeit. A 70-es, 80-as években még erősen jelen volt a félelem attól, hogy ki előtt mit lehet mondani. Ez a félelem egyszerre volt a vészkorszak öröksége és a diktatúra szocializációs hatása. „Az élmény, hogy vigyázni kell, hogy mit mondunk, vigyázni kell, hogy viselkedünk – ez egyszerre jött a családból és a társadalomból.”

A pszichológus-generáció: feldolgozni, amit ők elnyomtak

„A mai Magyarországon a pszichológushoz járás már nem ciki, nem a gyengeség jele” – mondja Szántó. A mai fiatal generáció tömegével választja a pszichológusi pályát, mert „rájuk szakadt az a teher”, amit a szülők még elfojtottak. A trauma feldolgozásának új módjai nyílnak meg, de ez csak úgy történhet meg, ha a szülők már más módon nevelik őket – kevesebb félelemmel, több szabadsággal.

Megfigyeltség, bizalomhiány, európai zavarok

A regény egyik fontos motívuma a megfigyeltség élménye. A történet szerint Kafka halálával kapcsolatban kétségek merülnek fel, és a nemzetbiztonsági hivatal nyomozni kezd. Ez a „kafkai” helyzet – egy fikció miatti valós megfigyelés – rámutat arra, hogy a mai társadalmakban is újra megjelenik a bizalomhiány, a megfigyelés réme: „Azt se tudjuk, hogy a Facebookon mit lájkolunk, és hogy ezt hogyan használják föl.” Ez a valóság akaratlanul is beépül a regénybe – „átengedtem magamon a valóságot”.

A történelem szürke zónái és a 1945 sikere

Szóba került Szántó híres elbeszélése, az „1945” is, amelyből Török Ferenc filmje is készült. „Ez történelem szűzföldje volt” – mondja Szántó arról a pillanatról, amikor a túlélők visszatértek, és a helyi társadalommal való találkozásuk sokszor ellenséges volt. A történet hatására „elkezdtek történészek, társadalomtudósok foglalkozni ezzel az időszakkal”, a film és a könyv úttörő hatással volt a magyar múltfeldolgozásra.

Közép-Európa és a demokratikus deficit

A beszélgetés vége már nyílt politikai reflexió: a magyar társadalom demokratikus beidegződései, a traumák és a követő társadalmi attitűd – mind szóba kerülnek. Szántó szerint a trianoni sokktól a 40 éves kommunista diktatúráig terjedő történelmi tapasztalatok súlya ma is érezhető: „Egy szabadságelvű gondolkodás, egy polgári öntudat még mindig nehezen alakul ki.”

Európa, migráció, antiszemitizmus – 21. századi kihívások

„Az Európa elleni szabadságharc – nevetséges komédia” – mondja az író az Európai Unióval szembeni hazai politikai kampányokról. De Szántó egyúttal elismeri: „2015-ben igaza volt a kormánynak, amikor felhívta Európa figyelmét a migráció kérdésére.” A multikulturalizmus kritikája, az iszlám fundamentalizmus terjedése és az antiszemitizmus új formái mind olyan kihívások, amelyekre – szerinte – realista válaszokat kell adni, nem pedig ideológiai dogmákban gondolkodni.

A „Kafka sírja” nemcsak egy izgalmas fikció, hanem egy társadalomlélektani tükör is – a múlt örökségéről, az apává válás nehézségéről, a politikai megfigyelésről és a 21. század szorongásairól. Ahogy Szántó mondja: „A jó regény átengedi magán a valóságot.”

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.